Repül az idő, már csak néhány nap és itt a húsvét! Az ünnephez kapcsolódó játékra invitáltak a BalhÉtteremből, Bence és Emőke, Emőke és Bence, ezúton is köszönöm! :)
A játékról röviden: egy bejegyzést kell írni "Húsvéti ajánlat" címmel, amelyben a blogon már megjelent, 5-10 tetszőleges (húsvéti) receptet kell ajánlani, majd a játékot 10 bloggernek továbbküldeni.
Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, ugyanis nálunk otthon kis ünnepnek számított a húsvét, így nem is igazán bírt hagyományokkal - legfőképpen az ételek tekintetében nem. Sonka, tojás és torma - anyum pogácsát még csak-csak sütött, a többi a cukiból. Pont.
A húsvét nekem ráadásul amolyan nemszeretem ünnep volt, legfőképpen az ünneppel járó "hagyományőrzést" utáltam. Na jó, kisebb lányként még szerettem, akkor még buli volt, de ahogy nőttem (gyorsan) és megjött az eszem (lassan), már egyre inkább nyűg volt. Már csak azért is, mert az évek alatt megcsappant azok száma, akik a hagyományt többé-kevésbé őrizték volna.
Hétfőn korán keltünk, mert az első locsoló szódásüveggel locsolt, ha még ágyban talált. Díszbe vágtuk magunkat - semmi komoly, csak szoknyácska, (fehér) blúzocska, nejlonharisnya (ááá), kopogós cipő (ááá-ááá), majd egész nap ültünk a tv előtt (királyi 1 - hol volt még a kábel akkor?) és azt vártuk, hogy jöjjön valaki. Az elején még jöttek. Rokonok, kollégák (anyumnak), barátok (szülőknek, nővérnek), iskolatársak (nekem). Aztán már nem jöttek, csak a szűk család, az udvarló és "agyas" barátai (szódásüveges-slagos locsolás? dereng ilyesmi valakinek a 17 fokos áprilisban?), és ekkorra már tényleg nagyon elegem lett az egészből, mert fél napig puccba vágva, kölnitől bűzölögve várni, hogy valaki betévedjen... Na az kínkeserves...
Így aztááán...hát igen, már én sem őrzöm a hagyományt. Talán, ha a nagylány iskolába fog járni és igényt látok rá (értsd: lesz néhány iskolatárs locsolkodási szándékkal), akkor majd...majd előre készülök, hajnalban szendvicset gyártok, időben ébresztem és szép ruhába öltöztetem a lányokat. Addig azonban jó időben irány valamelyik állatkert, rosszban egy jó film és egy tejszínhabos kávé!
És akkor a sok rizsa után végre a lényeg:
A játékról röviden: egy bejegyzést kell írni "Húsvéti ajánlat" címmel, amelyben a blogon már megjelent, 5-10 tetszőleges (húsvéti) receptet kell ajánlani, majd a játékot 10 bloggernek továbbküldeni.
Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, ugyanis nálunk otthon kis ünnepnek számított a húsvét, így nem is igazán bírt hagyományokkal - legfőképpen az ételek tekintetében nem. Sonka, tojás és torma - anyum pogácsát még csak-csak sütött, a többi a cukiból. Pont.
A húsvét nekem ráadásul amolyan nemszeretem ünnep volt, legfőképpen az ünneppel járó "hagyományőrzést" utáltam. Na jó, kisebb lányként még szerettem, akkor még buli volt, de ahogy nőttem (gyorsan) és megjött az eszem (lassan), már egyre inkább nyűg volt. Már csak azért is, mert az évek alatt megcsappant azok száma, akik a hagyományt többé-kevésbé őrizték volna.
Hétfőn korán keltünk, mert az első locsoló szódásüveggel locsolt, ha még ágyban talált. Díszbe vágtuk magunkat - semmi komoly, csak szoknyácska, (fehér) blúzocska, nejlonharisnya (ááá), kopogós cipő (ááá-ááá), majd egész nap ültünk a tv előtt (királyi 1 - hol volt még a kábel akkor?) és azt vártuk, hogy jöjjön valaki. Az elején még jöttek. Rokonok, kollégák (anyumnak), barátok (szülőknek, nővérnek), iskolatársak (nekem). Aztán már nem jöttek, csak a szűk család, az udvarló és "agyas" barátai (szódásüveges-slagos locsolás? dereng ilyesmi valakinek a 17 fokos áprilisban?), és ekkorra már tényleg nagyon elegem lett az egészből, mert fél napig puccba vágva, kölnitől bűzölögve várni, hogy valaki betévedjen... Na az kínkeserves...
Így aztááán...hát igen, már én sem őrzöm a hagyományt. Talán, ha a nagylány iskolába fog járni és igényt látok rá (értsd: lesz néhány iskolatárs locsolkodási szándékkal), akkor majd...majd előre készülök, hajnalban szendvicset gyártok, időben ébresztem és szép ruhába öltöztetem a lányokat. Addig azonban jó időben irány valamelyik állatkert, rosszban egy jó film és egy tejszínhabos kávé!
És akkor a sok rizsa után végre a lényeg:
ha unod a sonkát, készíts belőle (vagy éppen egy jó csülökből) cipót
süss sok finom, hagyományos süteményt, például mézes krémest
darálós kekszet
kosárkát
sajtos pogácsát
de ha van kedved, macerázhatsz egy jó kis cukrászsütivel is, ez lehet például a csokicsúcs
süss sok finom, hagyományos süteményt, például mézes krémest
darálós kekszet
kosárkát
sajtos pogácsát
de ha van kedved, macerázhatsz egy jó kis cukrászsütivel is, ez lehet például a csokicsúcs
a munka végén pedig igyál egy jó kávélikőrt, garantáltan rád fog férni! ;)))
Az összes, húsvétra (mondjuk, hogy) elsüthető receptemet már korábban összegyűjtöttem, ide.
Na és akkor, akiket játékra invitálok - nem néztem szét és hétvégén nem igazán jutottam el a blogokra, elnézést, ha valaki már posztolta közületek: cuki :) Andi, Belly, Eszter, Jade, Juci, Kata, Kiskukta, Mónika, szepy, Viki.
9 megjegyzés :
Köszönöm az invitálást!
Jó kis recepteket kínálsz!
off: örülök, hogy sikerült medvehagyma-"lázba" kerülnöd! ;-)
Valami isteni finomságok
Micsoda pompa,és finomságok,lehet csemegézni!:-)
arról az egyszerű darálós kekszről milyen csodás képet mutizol....
Köszönöm:)))
Kérlek, olyan csokicsúúúúúcsot küldjél nekem, légyszi; jó lesz most is:))
Eszter, köszi! :)
Képzeld, azóta már utánpótlást is kaptam! :D
Bianka, Ditta, 4Gyerek: köszönöm nektek! :)
Kata, szivi! :) Küldenék, küldenék, de... :D
Nyami, nagyon guszta összállítást készítettél :)
Én is épp hírni akartalak a játékra, de már régesrég túl vagy rajta :)
Nagyon szívesen! Itt is csupa finomság! Az a kávélikőőőr!! Na meg a csülök!! Bence kész lesz. Már próbálkozott hasonlóval, de nem jött neki össze. :( Majd megmutatom neki! :)
Ami, köszönöm és köszönöm! :)) :*
Emőke, köszönöm! :) Cipóra van még egy változat, az Graham lisztes, ha szeretitek. Érdemes próbálkozni vele, nagyon finom étel egy kis tormával, mustárral... Mmmm! :)))
Megjegyzés küldése