Részecskék

Jó dolog a net. Embereket ismerünk meg, és ha viszonylag elszigetelten is élünk, ily módon napi szinten kapcsolatot tartunk, és fokozatosan egymás életének részesei leszünk. Kisebb-nagyobb részei, de részei.
Hogy ez nem csak szerintem van így, bizonyítja, hogy több bloggertársam is "jelezte" :)) felém a napokban, hogy része vagyok az életének. Köszönöm nektek lányok!

Természetesen elsősorban nektek szeretném viszonozni a kedvességeteket :) Andi, Bianka, Cuki Andi, Liza és Anikó, Kata,
...és továbbadnám még Judithnak, Kiskuktának, Melindának, Szepykének, Thrininek, Vicának, Yasmine-nak, valamint a ma, ötvenedikként bejelentkezett rendszeres olvasómnak, Nikinek (szia Niki! :)) ),
...valamint mindenkinek, aki erre jár, olvas, akik felé én járok és akiket rendszeresen vagy rendszertelenül olvasok, és világbéke! :)))

Tovább olvasom...

Az élet apró (?) örömei

Az úgy volt, hogy Kiskukta felhívta többek között az én figyelmemet is bizonyos termékekre. Futottam volna megvenni, de a "város", ahol élek, minden, csak nem jól felszerelt, így nem volt hova.
Azonban Kiskuktának hála, ma már állítható keretek között élhetek! :)) Ugyanis Kiskukta volt olyan drága, és megvette nekem is azokat a bizonyos kereteket, amikre már régóta fájt a fogam!
...és aztán még azt is megtette, hogy szépen becsomagolta és feladta postán...
...és tegnap megérkeztek...
...és egycsipet örül, nem is csak egy csipetnyit... :D

Kiskukta, köszönöm! :)

Aztán még az is tegnap történt, hogy felhívott egy futár. Mert gondban volt. A kocsijában meg egy csomag - nekem. Az volt a gondja, hogy nem talált el hozzám. Sem a térkép, sem a GPS nem tudta, hol van a hely, ahol élek. Nem is tudom, miért nem csodálkoztam ezen... :P
Miután átvettem a GPS szerepét, az úriember és a csomag néhány percen belül megérkeztek. Tökéletes meglepetés Szepykétől. Aki meglátta őket és mert tudta, hogy már rég és rég és régóta vágyom rájuk, meglepett velük.
...és itt vannak...
...és igen, tegnap óta én is szufléforma-tulajdonos vagyok!... :D
...és egycsipet továbbra is örül, nem is csak egy csipetnyit... :D

Szepyke, köszönöm! :)

Tovább olvasom...

Tejpuding

...avagy panna cotta.

Sosem ettem, főleg nem készítettem tejpudingot, de most Kiskukta :))) tanácsára ez lett a hűtőben árválkodó tejszínből. Recept híján egy kis kutakodás után David Lebovitz panna cottája lett a befutó. Mivel fogalmam sem volt, milyen lesz a végeredmény, az adagot feleztem...
...hogy aztán duplázzak belőle. :D

csokival

Nagyon egyszerű desszert, amihez először tejszínt melegítettem cukorral és vaníliával. Amikor a tejszín forrásig melegedett, levettem a tűzről és lefedve pihentettem úgy fél órát.
Hideg vízben kb. 5-10 percig áztattam a zselatinlapokat. Miután kivettem a vaníliahüvelyt, a tejszínt kissé újra felmelegítettem (legyen forró, de nem kell felforralni). A vízből kihalászott zselatinlapokat a forró tejszínbe tettem és oldódásig - és kicsit azon túl is - kevergettem.
Semleges ízű olajjal kiolajoztam a tálkákat/poharakat/csészéket - gondolom eredetileg ez arra szolgálna, hogy tálalásnál majd könnyebben kicsusszan a puding a formából, de nem sokat ér, így akár el is hagyható. A tejszínt eloszlattam a formákban, majd azon melegében hűtőszekrénybe tettem őket. Ott pihengettek - kb. 12 órát (este csináltam, másnap pusztítottuk).

Úgy 6 óra alatt megdermed rendesen a puding, de ez azért a hűtő hőmérsékletétől és a forma nagyságától nagyban függ, úgyhogy ha vendégeket várunk rá, akkor inkább készítsük el előző nap. Tehetjük valamilyen szép pohárba, akkor nem kell a formából való kioperálással megküzdenünk, és természetesen tálalhatjuk tányérra borítva is.

vaníliamagok - guszta, igaz? :)

Az eredeti recepthez képest annyi módosítást eszközöltem, hogy kevesebb zselatint használtam, ugyanis több receptet is elolvasva így szimpatikusabb volt. Bár valószínűleg ez is oka annak, hogy a puding nem akarta a formát olyan könnyen elengedni, nem bántam meg. A végeredmény egy nagyon finom, lágy, krémes, vaníliás, tejszínes, remegős puding lett. Ettük magában, ribizliszósszal nyakon borítva, csokoládéval díszítve, pohárból és tányérról...és ez csak az első 2 adag volt... :D
Legkönnyebben egyébként úgy tudtam tányérra borítani a desszertet, hogy a pudingot egy éles késsel először körbevágtam a forma mentén, majd rövid időre forró vízbe állítottam az edényt. Ez nálam még igényel némi gyakorlást, de szerintem lesz rá módom rutint szerezni. :D

ribizliszósszal

Hozzávalók 4-5 adaghoz: 500 g tejszín, 50 g cukor, fél rúd vanília, 3 lap zselatin (5 g - eredetileg kb. 10-12 g).
A ribizliszószhoz 250 g mirelit piros ribizlit 7-8 dkg cukorral és 1 teáskanál házi vanília eszenciával forraltam együtt pár percig. Kihűtve került a panna cotta mellé.

Tovább olvasom...