2010. február 21., vasárnap

Lencseleves

Egy újabb étel, ami nem volt gyerekként a kedvencem - ráadásul minden szülinapomon ez volt az "ünnepi ebéd", és én ezt igazi büntetésként éltem meg. Így nem csoda, hogy nagyon sokáig közelébe nem jutott annak, hogy megkedveljem. Aztán jött a saját háztartás, saját konyha, saját szájíz, és valahogy megszerettem. Öregszem? :D


A hagymát apróra kockázom, majd egy kevés olajon üvegesre párolom. Felöntöm 1 liter forrásban lévő vízzel, hozzáadom az előzőleg megmosott és lecsepegtetett lencsét, majd egy kevés ételízesítőt adok hozzá. Fedő alatt az újraforrástól számítva kb. 25 percig főzöm. Ezalatt megpucolom, majd felaprítom a burgonyát és a sárgarépát.
Amikor a lencse félkész, hozzáadom a zöldségeket, szárított majoránnával ízesítem és tovább főzöm. Kb. negyed óra elteltével karikákra vágott füstölt gyulait adok hozzá és további 10-15 perc alatt készre főzöm a levest. A főzési idő legvégén még ízesítem, sót, borsot adok hozzá és ecettel, esetleg egy kevés cukorral pikánssá teszem.

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 25-30 dkg lencse, 2-3 szál sárgarépa, 4-5 db kisebb méretű burgonya, 25 dkg füstölt gyulai kolbász (vagy bármilyen füstölt kolbász ami eléggé egyben van :)) ahhoz, hogy ne essen szét főzés közben), 1-2 evőkanál olaj, 1 púpozott evőkanál vega-mix, majoránna, só, őrölt bors, ecet, esetleg egy csipet cukor.

7 megjegyzés :

szepyke írta...

:))A barátnőm éveken keresztül kapott diótortát a szülinapjára...
Utálja a diót.... de ezt soha senki nem vette észre:)))

Ez a leves jó. Nagyon helyes, hogy most már megeszed!:)

egycsipet írta...

:D
Én nem kaptam tortát gyerekként. Talán ha 1-2 alkalommal... :'(((

Igen, fincsi, anyum nem rakott bele füstölt kolbászt, pedig szerintem kifejezetten megdobja. :)

szepyke írta...

Ne csináld!
Jesszusom, akarsz róla beszélni?:)

egycsipet írta...

Pedig tényleg, döbbenet, nem igaz? :)
Ohh, mindegy már, felnőttem - hála a gyerekszobának... :D

Gyöngyi írta...

De jól néz ki!!!!!

margit2 írta...

Mi nagyon szeretjük a lencselevest... Jó is, hogy átnéztem... Néha eszembe nem jutnak a kedvelt ételeink...

egycsipet írta...

Gyöngyi, köszönöm! :)

Margitka, ez velem is így van, aztán ha beindulnak az emlékek, sorban előkerülnek a bevált finomságok. :D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...